VÁNDORLÁS

“Az ember nyugtalan teremtmény, s időnként racionálisan nem megmagyarázható indokok alapján mennie kell. Valahová. Ha jó neki, ahol van, azért. Ha nem, azért. Utaznia kell. Hisz ebben a menekülésben van az ő szabadsága.” /Jász Attila/

​

Ha lehetőségem lenne, nem is időnként mennék, hanem minél gyakrabban... erdők, mezők, hegyek, városok, mindegy, csak minél többet láthassak és tapasztalhassak. Mert kell a felfedezés, az inger, a fák között átszűrődő napfény, az eső és avar illata, a hó ropogása, a víz csobogása, a madárdal, a tücskök ciripelése, a bárányfelhők az égen, a köd sejtelmessége, a régi városok macskaköves utcái, tornyai, rejtett kincsei, az érzés, hogy élek.

​

Kell az úttalan út, az eltévedés, az izomláz, a kellemes fáradtság, a tűző napon való leégés... mert Paolo Coelho szavaival élve: “Ha azt gondolod, hogy a kaland veszélyes, próbáld a megszokást. Az halálos.”